Mérgező magány

Vers
Figyelmeztetés: -
Befejezve:
 2015. 11. 03. 

A kisebb érzelmi viharok és idegösszeomlások meglepően jó ihletadók. Még csak vázlatot sem kellett írnom hozzá.

Addig-addig húzom le
a mérleg oldalát
Lecsúszom, mert elenged
az elferdített táj
Addig feszítem a húrt,
míg az elpattan
Húzódzkodom míg
izmom nem szakad
(nézz ide:)

Taszítom őket
és mégis jönnek!
Kérném őket
s mégis elkerülnek!
kérném őket:
maradjanak velem
de nem tehetem
hisz’ megsérülnek velem…
Egyszer úgyis valóra válik -
tele lesz minden pohár,
(elpattan minden idegszál,)
megcsócsál és kiköp
ez az elferdült világ.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Énslam

Áthúzott sorok 9