Énslam

 Vers
Figyelmeztetés: nincs
Befejezve:2018. ősz

2018-ban elmentem egy pesti slam poetry estre. Egyedül. Egyik volt osztálytársam pont ott tevékenykedett egyetemi tanulmányai miatt, ám amikor szembejött velem, levegőnek nézett. Ő volt az egyetlen kapaszkodóm és kapcsom ehhez az idegen világhoz, és eme nyilt elutasítása mély sebet hagyott bennem.

Hogyan is kezdjem? 
Csókolom, szlemmelni szeretnék... de mégis hogyan tehetném? 
 
Amikor itt van ez a sok penge elme 
Pörög a nyelvük, mint a blender 
én meg itt állok, mint egy faág letörve 
akkor érzem, nem illek a képbe. 
 
Amikor a hősöm, kire egykor felnéztem 
S kivel még közös is volt az alma mater 
Itt szembe jőve velem nem ismer fel 
Akkor érzem, hogy nem illek a képbe 
 
Amikor naponta látom a fészen, 
hogy olyan buli volt, amit nem érek fel ésszel 
de nem esik le, mi az, amin a másik ‘flessel’ 
Na akkor érzem, hogy nem illek a képbe. 

Amikor egyetlen pártfogóm a vak próféta 
S érzem, megfolyt az atmoszféra 
Hiába nyúlok értetek, el nem érlek 
akkor érzem, hogy nem illek a képbe. 
 
De kérdem én: miért kell, hogy beleférjek? 
Egyáltalán hol vannak a szélei ennek a festménynek? 
Mi van, ha sosem lesz menő ez a balfasz? 
A keretből egy darabot ugye így is kaphat? 

A tény, hogy nem vagyok szlemmer materiál 
Évekig tartott toporogva a vers kapuinál 
De most nálam van a faltörő kos, én vagyok a szó 
mi betör ide, s mit félelem többé el nem tapos. 

Ezt az összes iskolai zaklatómnak, az abúzív apámnak,  
az öngyilkosságba kergető gondolatoknak és féléjszakás depresszióknak üzenném:  
nem lesztek többé szívembe lőtt töltény. 
Igenis kivájom a helyemet a világban, s ebben a szobában,  
ha kell, véres kézzel, de emelt fővel. Őszintén. 

 

Hát gyerünk, kíváncsi sokszemű lény, 
nézzetek, égessetek lyukat belém 
Ezt a csatát már rég megnyertem 
Azzal, hogy itt állok köztetek.