Bűntudat Slam

Vers
Figyelmeztetés: nincs
Befejezve: 2015. 09. 21.

Egy újabb szabadvers, amely sosem látott közönséget. Leginkább azért, mert úgy éreztem, hiányzik belőle valami.

Nem sokat bánok, abból amit tettem, 

úgy érzem, nagyjából őszintén éltem. 

Kérded, akkor mégis mi gyötör efféle törékeny lelket?

Bánt, hogy nem éltem ki gyerekkorom világait, 

Nem szagoltam ártatlanságom virágait 

Meg hogy sosem voltam gondtalan igazán. 

Hogy miért? Hát nem ismered eme gonosz, sötét szörnyet? 

Ott ül a válladon, és a füledbe suttogja, ne tedd. 

Ha megteszed, lehet, hogy balul üt ki 

és különben is, mit fog gondolni rólad mindenki? 

Láncra vert az átkozott, s félelmemből táplálkozott

 és én hagytam, mert nem ismertem más utat, 

 minthogy újra meg újra felfalják az egómat, 

 csupán a széleket meghagyva, mint a kenyér héja. 

Persze, bánt a tény, hogy hagyom magam,  

meg nyomja lelkem a tudat, hogy meg sem próbáltam, 

hogy igazság helyett csak félre dumáltam, 

nem festettem színesre a hajamat, 

 nem öltöztettem kedvemre magamat, 

 nem lázadtam a szülői szigor ellen, 

 nem fejeztem be egyetlen regényt sem.  

Nem írtam vissza annak a kedves lánynak Messengeren. 

 Nem mondtam a nagynéném halálos ágyán, hogy szeretem.

S mégis, most is hallom, hiszen itt ül a vállamon. 

Mit keresel itt? Túl sok az ember, ki tanúskodni fog tehetségtelenséged felett - 

Azokkal a remegő lábaiddal mondd, mit képviselsz? 

Már magam sem tudom. Talán azt, hogy még megvan a lelkem, 

s több vagyok, mint a démonom eledele.