Élni

Rövid történet
Figyelmeztetés: 
Befejezve: 2014. 12. 15.  

Rövid, kontextus nélküli gondolatfolyam.

Hiszem, hogy a csillogás az emberek szemében az élni akarás jele. Hogy mindannyian ragaszkodunk az életünkhöz, jobban, mint bármi máshoz. Valószínűleg ez teljesen normális. Mégis, az elmélet megcáfolható, elég csak ránéznünk egy filmre a televízióban. A főhős könnyedén feláldozná az életét, hogy megmentsen másokat, ezt az üres klisét ismétlik újra meg újra. Vajon helyes-e ez? Igen, az. Mi ezt a fajta magatartást tartjuk helyesnek, erkölcsösnek, magától értetődőnek. Vajon azért gondoljuk ezt, mert tudjuk, a főhős úgysem hal meg, hiszen akkor elmaradna a hőn áhított hepiend, vagy valóban képesek lennénk hagyni, hogy odavesszen a nagyobb jó érdekében? Életösztön. Mindenkiben jelen van, mégis máshogy reagálunk egy élet-halál helyzetben. Van, aki bármit megtesz, ha pisztolyt tartanak a fejéhez, vígan elárul mindenkit, pusztít vagy akár gyilkol is, hogy a veszély elmúltával továbbélhesse gyáván óvott életét. Van, aki lázad, s az sem érdekli, ha a mártírok között végzi, ugyanis ő jó cél érdekében áldozza fel életét, s azt hiszi, ezzel valahogy felszabadul korábbi bűnei alól. És van, aki egyenesen a fegyver csövébe bámul, száját gúnyos mosolyra húzva köp a halál arcába, s valóban nem érdekli, él-e vagy sem. Olyan hideg közönyösséggel vélekedik az életről, hogy már mi magunk sem tudjuk eldönteni, vajon megérdemelné-e a halált. Az erkölcs peremén egyensúlyozva él, nem ismeri a gyávaságot vagy szenteskedést. S én őt találom a legérdekesebbnek mind közül.